1978 március 19-én születtem Budapesten Dés László szaxofonos, zeneszerző és Vásárhelyi Mária szociológus fiaként. Iskolás korba érve kezdtem zenélni a kerületi zeneiskolában, klasszikus-ütőhangszer szakon, ahová öt éven keresztül jártam. Később egyértelművé vált számomra, hogy az üstdobok világa nem áll igazán közel hozzám, viszont a zeneiskolában elsajátított tudásnak, az alapok megtanulásának nagy hasznát vettem későbbi pályafutásom során.

Gimnazistaként sodródtam megint a zene közelébe. A Lauder Javne iskola zenekara, a szefárd-zsidó zenét játszó Hey Band tagja lettem, és valójában nekik köszönhetem, hogy újra komolyabban nekifogtam a dobolásnak. Az egyik zenekarból adódott a másik, hamarosan több világzenét játszó együttesbe is meghívtak. Gábos Barna triója volt az első, de ekkor ismerkedtem meg David Yengibariannal is, a mára már nagy hírű örmény harmonikással. Sokat játszottam akkoriban Korom Attila zenekarával, nagyon szerettem Korom egyedi dal és szövegvilágát. A tradicionális cigány zenében is kipróbálhattam magam a Khanci Dos együttes vendégeként.

„Jazz-pályafutásom“ a Bosambo zenekarral kezdődött. A mai napig hálás vagyok Tóth Istvánnak („Sztívnek“), hogy bízott bennem, a 18 éves zöldfülűben, és elhívott játszani a zenekarába. A Bosambo-val számos koncertet adtunk az évek során, eljutottam velük többek között Moszkvába és a baskír főváros, Ufa jazzfesztiváljára is. Az együttes basszusgitárosával, Barcza Horváth Józsival még korábban, David Yengibarian zenekarában ismerkedtem meg. Új kapuk nyíltak meg számomra, amikor Józsi meghívott az Off Course nevű bandába, ahol olyan meghatározó zenészeket ismertem meg, mint Balázs Elemér, Juhász Gábor és Szakcsi Lakatos Róbert. Kovács Linda zenekarával is sokat játszottunk ekkoriban, itt dolgoztam először Lamm Dáviddal, akivel azóta számos helyen játszottunk együtt.

1998-ban édesapám, Dés László Geszti Péterrel közösen életre hívta az utóbbi idők egyik legnépszerűbb magyar pop-együttesét, a Jazz+Az-t. Hallva fejlődő játékomat, úgy döntött, engem kér fel a banda ütősének. Két fantasztikus évet töltöttünk el a zenekarral, többször körbeturnéztuk Magyarországot és búcsúzóul teltházas koncertet adtunk a Kisstadionban, ami azóta dvd-n is megjelent.

A Jazz+Az-zal nagyjából egyidőben Kaltenecker Zsolt -akinél eredetileg zongorázni tanultam- meghívott zenélni. Nagy megtiszteltetés és kihívás volt számomra ez a felkérés, Zsolt rendkívül felkészült zenész, briliáns technikával. Egy lemezt vettünk fel duóban, aztán trióvá egészültünk ki, Papesch Péter basszusgitárossal. Ezzel a formációval még további két albumot készítettünk, majd közreműködtem Zsolt és Andrew J elektronikus albumán is.

Balázs Elemér 2000 őszén egy lemezfelvétel során említette, hogy új zenekart alapít és engem is szeretne elhívni. Akkor még nem gondoltam, hogy ez a meghívás életem egyik legmeghatározóbb kapcsolatának kezdete lesz. Elemér mellett ütősnek lenni egészen kivételes élmény. Apám után talán tőle tanultam a legtöbbet a zenéről, zenélésről. A különböző tagcserék mellett a zenekar állandó tagja volt az ott töltött éveim alatt Elemér öccse, Balázs Józsi és a kiváló énekes, Winand Gábor is, aki később saját quartetjébe is elhívott játszani. A Group öt lemezén közreműködtem, és a zenekar tagjaként lehetőségem nyílt olyan világhírű zenészekkel is játszani, mint az amerikai szaxofonos Charlie Mariano és a katalán énekesnő, Nuria Rial.

Édesapám, Dés László is többször vendége volt a Balázs Elemér Groupnak, majd később egy filmzene apropóján hívta el a zenekar öt tagját és Fekete-Kovács Kornélt a szeptettjébe. Az együttessel végül két lemezt is felvettünk és többször körbejártuk az országot. A második lemez anyagából, az Utcazenéből dvd is készült. A 2005-ben megrendezett Örömkoncerten a Duna közepén felállított színpadon játszottunk az amerikai trombitás, Randy Brecker vendégszereplésével. Apámmal több más alkalmi projektben is dolgoztam együtt, többek között a Snétberger Ferenc-Dés László duót egészítettem ki trióvá, amelynek zeneakadémiai koncertje lemezen is megjelent.

Újszerű kihívást jelentett számomra Eötvös Péter meghívása, hogy közreműködjek a Music for New York c. darabjának felvételén. A harminc évvel ezelőtt felvett elektroakusztikus darabra improvizáltunk apámmal. Szintén nagy élmény volt Miskolci Szimfonikusokkal Oláh Kálmán Concerto-ját a játszani Kassán, Miskolcon és 2008 májusában a Művészetek Palotájában, Jack DeJohnette, Gerard Presencer és Ron McClure közreműködésével. Fekete-Kovács Kornél kvintettjének tagjaként a Pannon Filharmonikusokkal adtunk közös koncertet.

Az utóbbi időben a különböző énekesnők zenekarai dominálnak az életemben. A Mitsoura (Juhász Miczura Mónika énekesnő csapata) egy újfajta élményt jelentett számomra. Nem csupán az a high-tech hangzás és látvány, amelyek a produckiót különlegessé tették, hanem az a sokféle remek zenész akik tagjai voltak az együttesnek. Itt játszottam először együtt a tablás Szalai Péterrel, a multiinstrumentalista Monori Andrással, a cimbalmos Lukács Miklóssal és a zenekar hangszerelőjével, zenei producerével Moldvai Márkkal.

Palya Beával még a Laokoón Csoportból ismerjük egymást, ahol rendszeresen közreműködtem vendégzenészként. Azóta számos helyen összehozott minket a sors: őt hívtam el például egyik jazztanszakos vizsgámra, ahol kannázni tanítottam Beát. Zenekarának négy éve vagyok a tagja, azóta bejártuk fél Európát és készítettünk két albumot: Weöres Sándor Psychéjét és az Adieux les complexes címűt, ami a francia Naive kiadónál jelent meg. 2009 januárjában Bea elhívott, hogy együtt játsszunk a Carnegie Hall-ban.

Szalóki Ági az egyik legfontosabb személy számomra az utóbbi néhány évben. Ági három zenekarában is játszom: szólóanyagában, a Hallgatóban és gyerekműsorában, a Cipity Lőrincben, valamint részt vettem a Szájról-szájra című, két másik remek énekesnővel, Herczku Ágival és Bognár Szilvivel közös produkciójában.

Jelenleg Lukács Miklós kvintettjében és Lantos Zoltán Mirrorworld nevű zenekarában játszom még. A 2008-as Budapesti Mol Jazzfesztiválon Eivind Aarset, a fantasztikus norvég gitáros volt a Mirrorworld vendége.

Saját trióm, a Dés András Trió 2007 ősze óta létezik. Azóta számos fesztivál és klubkoncerten vagyunk túl, és 2008 szeptemberében felvettük az „Unquiet Stillness“ című debütáló albumunkat. A trió másik két tagja a gitáros Oláh Szabolcs és a bőgős Szandai Mátyás.